Kulturális sokszínűség Aphrodité szigetén

Cipruson, Limassolban vettem részt a Dorea által szervezett nyelvtanfolyamon, július 29. és augusztus 2. között angolul tanultam egy hétig. Már második éve járok itthon heti rendszerességgel nyelvtanfolyamra, és az angol szakos kollégák is segítették a felkészülésünket, de úgy érzem, hogy ez a nyári tanulás szükséges. Elsősorban arra jó, hogy frissítsem, javítsam, élővé tegyem a nyelvtudásom, kipróbáljam magam éles helyzetekben. Ciprus jó helyszínnek tűnt, hiszen szinte mindenki beszél angolul.

Tavasszal erről meg is bizonyosodtam. Megszemléltem a terepet, egy pár napot Cipruson töltöttem. Ekkor szinte a fél szigetet bejártam: voltam Páfoszon, Lárnacában, Limassolban, megnéztem a páfoszi ásatási területet, Dionüszosz házát, a színházat, a sziklát, ahol Aphrodité született, bejártam a kettéosztott Nicosiát. Érdekes volt, szép és borzongató.

A képzés a Dorea Educational Institute központjában folyt. A tanárunk nagyon tájékozott és felkészült volt, sok érdekességet megtudtunk tőle az angol nyelvről. Szinte a világ minden részén tanított már angolt, mindig hozott példákat más nyelvekből is. Nekem ez jó volt, mert engem mindig érdekelt a nyelvtörténet és az összehasonlító nyelvészet. Nyelvtanoztunk, logikai feladatokat, szövegértéseket oldottunk meg. Játszottunk ismerkedős játékokat, akasztófát. Amit hiányoltam: nem volt előzetes nyelvi szintfelmérő, kevés volt a kommunikációs feladat, keveset beszéltünk. Mondjuk ez utóbbit mi délután bepótoltuk a csoporttársakkal.

Kilencen voltunk a csoportban, hárman Lengyelországból, ugyanennyien Portóból, egy-egy görög és spanyol. Néhányan egyáltalán nem beszéltek angolul, így velük nem tudtam kommunikálni, kapcsolatot építeni. Akikkel nagyon jóban lettem, a görög csoporttársam és a portugálok.

Első este ismerkedős vacsorát szervezett a Dorea. Nemcsak egymással ismerkedtünk, megismertük a Dorea vezetőit is, Jolantát és Viktoriját. Mindketten Litvániából költöztek Ciprusra. És megismertük a térség gasztronómiáját: egy libanoni - ciprusi étteremben ettünk. Itt tudtuk meg, mi is az a meze.

Az egész hetes tanulást egy kirándulással zártuk. Elmentünk egy ókori királyság központjába, Kourionba. Mozaikpadlókat, színházat, agorát, lakóházakat láttunk. Ami érdekesség: az Egyesült Királyságban voltunk, az akrotíri brit légibázis területén. Innen a Tróodos-hegységbe mentünk, először egy helyi szőlő- és bortermelőnél álltunk meg, hogy megnézzünk egy tradicionális üzemet, aztán Omodosba, egy hegyi faluba utaztunk. A hagyományok szerint a Szentföldről visszatérő Szent Heléna (Szent Ilona) egy vihar miatt megállt Cipruson. Meglátogatott több helyet, Omodost is. Az ottani kápolnának adta többek között a szent kereszt egy darabját. Ettől kezdve zarándokhely lett a kolostor, sok csoda történt.

A portugálokkal együtt szombaton még elutaztunk Ayia Napára, hogy megnézzük, mitől olyan neves turistacélpont ez a hely. Rengeteg csodálatos homokos strand van, az egész környék gyönyörű, de ha csak itt töltöttük volna az időnket, túl sokat nem tudtunk volna meg Ciprusról. A portugálok szerint olyan volt Ayia Napa, mint Ibiza.

Nagy hozadéka volt a tanfolyamnak néhány ismeretség, a jó beszélgetések a csoporttársakkal a különböző kultúrákról, az egyes országok problémáiról, a tanárok, az oktatás helyzetéről, módszertanról, utazásról. A helyiekkel pedig a sziget megosztottságáról, a görögök és törökök viszonyáról, a napi problémákról.

Ami nagyon tetszett a szigeten: mindenki beszél angolul, és mindenki nagyon nyitott, kommunikatív. Lehet még találkozni olyan helyekkel, amelyekkel Görögországban csak évtizedekkel ezelőtt: kafeneiok, ahol csak férfiak ülnek, igazi, nem turisták által látogatott tavernák. (Ehhez mondjuk Limassolban kellett élni. Ez nem egy turistaközpont, lehet látni, milyen a ciprusiak élete.) Tetszett a kulturális keveredés, a libanoni-arab-ciprusi-török-görög gasztronómia, az utcán kint ülő, órákig komboloit morzsolgató férfiak. Volt, aki azt mesélte: az ételek és a napsütés miatt költözött Ciprusra. Megértettem az érveit.