Kourion és Omodos

Lezártuk a tanulást, átvettük az igazolásokat. Aztán jött a kirándulás. Nagyon jól kiválasztott helyszínekre mentünk. Kourion az ókori emlékeiről híres. Gladiátorok háza, Achilleus háza, agora, színház. Jó nagy területen nézhettük meg az ókori épületek maradványait. Ami külön kiemelte a szépségüket, az a háttérben lévő sziklás tengerpart. Nem csodáltuk, hogy pont ide építkeztek.
Innen elmentünk a Tróodos hegységbe, ott egy helyi bortermelőt látogattunk meg, aki azt mondta, hogy Cipruson nincs fő bor, mindenféle bort készítenek. Meg likőrt pisztáciából. És zivániát. Ezeket meg is kóstoltuk.  
Ezután egy igazi hegyi faluban mentünk, Omodosba. Amellett, hogy autentikus hegyi falu, egy igazi szent hely is. A kolostor templomában legalább 20-25 szent ereklyéje volt elhelyezve, és ami még nagyobb dolog: a szent kereszt egy része. A görög társam vallásos, láttam, hogy hogyan közelíti meg ezeket az ereklyéket, hogyan veti a keresztet. Konstantinos sokat segített azzal, hogy a csak görögül írott szövegeket lefordította angolra.
Óriási élményt egy ismeretlen nő okozott nekem. Állt mellettem a szent kereszt előtt, és kitört belőle a zokogás. Át tudtam élni, mit jelenthet ez egy mélyen hívő embernek, hogy látja a keresztet, amelyre Jézust feszítették.
Itt is ebédeltünk Omodosban, egy ciprusi étteremben. Az étel olyan volt, mint első este. A fogások nem akartak elfogyni, megint kóstoltunk vagy tízféle helyi ételt - jobbnál jobbakat.

És a legfontosabbat kihagytam. A taxisofőrtől megtudtam: Kourionban angol területen vagyunk, a RAF légibázisa itt található. Azt is ő mesélte, hogy korábban sok török élt itt, az egyik faluban, ma már egyáltalán nem élnek itt törkök.  Politizált is egy kicsit: a ciprusi kormányról, a parlamentről tudtam meg dolgokat. Ő görög, de sok török barátja van, nemcsak délen, Észak-Ciprusban is. Szerinte az emberek jól elvannak egymással (törökök és görögök), ilyen szinten nincs probléma. Úgy látja: a probléma a politikával van, nem a hétköznapi emberekkel.