Érzéseink kavalkádja

A képzés csütörtökön és pénteken ott folytatódott, ahol az elmélet szerdán véget ért. Gyakorlatban próbáltunk eszközöket találni arra, hogyan kezeljük azokat az érzéseket, melyek bennünk vagy éppen diákjainkban megjelennek és nem tudunk, mit kezdeni velük. A technikákban mindenütt a tudatosítás volt az első lépés. Hiszen sokszor nehéz meglátnunk az érzéskavalkádban mi is a legerősebb bennünk. Ezért nem tudunk rálelni a forrására sem. Egy érzéstérkép segítségével jutottunk egyre beljebb, és egyre közelebb. Na nem a megoldáshoz, csak az első lépéshez. Talán a legfontosabb tanulsága ennek a két napnak az volt, hogy mennyire kis lépésekben kell haladni. Számomra az egyik legfontosabb üzenete: 

"Az érzéseid csak úgy jönnek. De felelős csak azért vagy, amit ezek után teszel!"

Hogy nem baj, ha nehéz, ha nem akarják a diákok, akkor is szükséges. Megerősítő volt hallani, hogy máshol is küzdenek. De hisznek benne, hogy ez fontos. És minden apró lépés közelebb vezet mindannyiunkat nemcsak egy boldogabb iskolához, hanem egy boldogabb élethez. A drámatechnika, a kreatív alkotások, az együttműködés és az egyéni elmélyülés is része a lehetőségeinknek, eszközeinknek. S miközben az "eszközöket" magunkon próbálgattuk volt öröm, szomorúság, sírás, nevetés, önismereti munka bőven.

Pénteken megkaptuk a tanúsítványokat a részvételről. Ezután megünnepeltük magunkat. Vezetőnk és a csoporttagok is úgy érezték, hogy nagy dolgok születtek a héten, az együtt töltött időben, órákon és azon kívül is.