Camp Nou és Arc de Triomf

A forrongás folytatódik. Ma azt lehetett olvasni, hogy több katalán településről is elindultak az emberek Barcelonába. Persze ezt is kitárgyaltuk az iskolában. Azt is, hogy holnap általános sztrájk lesz. Az egyik csoporttársam már holnap este megy haza, így az ő utazása izgalmas lesz. 

Ma délután volt óránk, így délelőtt beváltottam az ígéretemet, amit az egyik kolléganőmnek tettem: elmentem a Camp Nou-hoz, csináltam neki róla fotókat. Elmeséltem utána a házigazdámnak, akiről kiderült: annak ellenére, hogy nő és fiatal, imádja a focit. 

A projekt alapú tanulással ismerkedtünk először. https://www.pblworks.org/  Nagyon összetett, jó projektet láttunk. Olyat, amely tanulóközpontú. A diákok múzeumban jártak, hogy információt szerezzenek, utána kellett saját projektjüket megalkotni.  A végén idegenek értékelték rubric alapján a munkákat, amiket bemutattak a diákok. Az empátia fejlesztésére indiai példát láttunk - a régi időkkel ismerkedtek, amikor nem tanultak, hanem dolgoztak a gyerekek. Aztán ezt két napig ki is próbálták. :) Volt olyan gyerek, aki azt mondta: nem megy többet iskolába. Olyan ételt és elbánást is kaptak, amit korábban az indiai gyerekmunkások, és látták azt is, milyen keservesen lehetett nagyon kevés pénzt keresni. Ez a videó jó kis vitát generált. Ezután néhány konkrét példát néztünk a projekt alapú tanulásra a nyelvtanulásban: Ilyen volt a menü projekt, a Story Book használata. https://www.edutopia.org/blog/world-language-project-based-learning-education-curriculum-don-doehla 

Jó e-twinning programról számolt be az egyik bulgár tanár: franciák írtak történeteket, legendákat az ő városukról. Amit ők írtak, azt pedig az olaszok illusztrálták. Federica a https://bookcreator.com/-t javasolja ilyen projektekre. 

Angoltanároknak hasznos: https://www.penpalschools.com/

Ezután a kifordított osztályterem volt a téma, ennek előnyeit és hátrányait beszéltük meg, majd használtuk az edupuzzle-t, mindenki megtanulta, hogyan készíthet otthonra a diákoknak videót. Késztettünk is.

Estére azt terveztem, hogy megnézem a Picasso Múzeumot, azt sikerült is, de Picasso képeit nem, mert a helyszínen sem volt már jegy. Ahogy a műzeumba tartottam, a metrón majdnem sikeresen kirabolt egy fiatal fiú, de végül csak addig jutott, hogy kihúzta a táskám cipzárját. Én úgy tettem, mintha nem is vettem volna észre. 

Szerencsére láttam már Picasso-kiállítást, így nem volt olyan szörnyü, hogy nem jutottam be. Újra megnéztem a gótikus negyedet, láttam most már az Arc de Triomf-ot is. Ahogy mentem hazafelé, akkor jöttem rá, hogy Barcelonára leglább egy hónap kellene. 

A rendőröket nem is említettem: reggel a vasútállomásra nem lehetett bemenni, mindenkitől kérték a jegyeket a rendőrök, legalább tíz kocsi állt a Barcelona Sants előtt. A Picasso Múzeumból hazafelé pedig láttam, hogy több utcát is lezártak a rendőrök. Készültség van. De ma legalább a helikopterek nem repkedtek a város fölött.