Itt és most
A mai délelőttön Firenze hangulatát egy különleges történelmi városi sétával is sikerült jobban megéreznünk. Idegen vezetőnk iskolánk egyik tanára volt, akinek Firenze története a "kisujjában van"!
Harmadik napja vagyunk a képzésen és egyre inkább bebizonyosodik számomra, hogy a csoportunk nagyon különleges. Nyitott és érzékeny, önmagukat vállaló emberek csoportja jött össze!
Az érzelmi intelligencia és a mindfulness voltak a tegnap és a mai nap témája. Valamennyi kis elmélet mellett a gyakorlati tapasztalat állt az előtérben. Lehetett szabadon ránézni a feladatokra, arra, hogy ezek mit hoznak számunkra, és ez a szabadság esély volt arra, hogy könnyebb legyen megértenünk mások érzéseit is. Szabad volt nehéznek, hosszúnak, unalmasnak érezni valamit, mert az is jelzés számunkra. Nem a tanárról szól, hogy mit tesz velünk egy-egy feladat.
Hogy hogyan engedjük meg magunknak az érzéseink megjelenését, sikerül-e azonosítanunk a valós érzést, ami bennünk van, az egy nehezebb kérdés. A valódi felelősség és a változás, tudatos lépések sora, mely a viselkedésünkben nyilvánul meg. Engedd meg magadnak, ismerd fel és tudatosítsd, hogy változtatni tudj a viselkedéseden, nem magadon!
Nagyon érdekes újdonság volt számomra az is, hogy a szomorúság és a félelem miért, és hogyan bújnak el a harag mögött. Az erő és a gyengeség megjelenése, milyen erősen szabályozott a mi kultúránkban. És, hogy milyen nehéz ítélet nélkül tekinteni önmagunkra és a világra.
Hogy hogyan vihető át mindez a gyakorlatba, kezd bennem körvonalazódni. A legfontosabb, hogy lépésről, lépésre, és sok gyakorlással! Valahogy a munka nem spórolható ki, ha valamiben javulást szeretnénk. A különbség talán ott a legmarkánsabb, hogy itt nem az eredmény a cél, hanem a cél elérése az eredmény.
"A tanárok számára az mindfulness csökkenti a stresszt, segíti a figyelmet és boldoggá teszi őket" (Roeser et al, 2013)
