Befogadtak,  Καλημέρα!

Nem ezzel akartam kezdeni, de egy esti köszönés lett a napi kedvencem. Mindig ugyanazon az útvonalon megyek az óvárosba. Ma a portugál csoporttársaimmal összefutottam a szálloda előtt,  ők az óvárosba készültek, hívtak hogy menjek velük.  Elkísértem őket, közben sokat beszélgettünk történelemről, kultúráról, építészetről, a görögökről. Megmutattam nekik az óvárost, aztán nekem vissza kellett mennem. Írtam tegnap a komboloit morzsolgató férfiról.  Most is kint ült.  Ahogy elhaladtam mellette, sokáig nézett rám, aztán elmosolyodott és köszönt.  Ez a köszönés a befogadást, a közéjük tartozást jelenti nekem. Καλημέρα. Kalimera, Ciprus.

A délutánt a beachen töltöttem. Ott is azt a részt kerestem meg, ahol a helyiek strandolnak. 

Az órák is jók voltak. Ma még a szavakkal is játszottunk. Ismét sok érdekesség jött: Paultól. A leghosszabb és a legrövidebb szavak, egy olyan szó (dord), ami véletlenül volt csaknem egy évtizedig a szótárban, mert jelentése sincs.  Arról is beszélt, hogy milyen sok új szóval gyarapodik az angol. És nekem azért is óriási élmény ez a mostani tanulás, mert mindent értek.

Eυχαριστώ, Κύπρος!